teljes összezavarodottság...

nem tudom hogy mivan vele... teljesen ki vagyok. egy csomó dolgot tudatomon kívül csinálok -sokszor meg is bánom- és mikor már megtettem, akkor veszem észre, hogy mitcsinálok O.o
kikészültem a sulitól és a családomtól, a barátaimtól... és még sorolhatnám, de azt hiszem ez is bőven elég a mostani állapotom eléréséhez. Az életem most köbö olyan, mint amikor sétálsz, de nem az úton, hanem egy járatlan mezőn. Elnézel a távolba, de sehol nem látsz semmit, a jövőd egyenlő a nullával. néha jön egy-egy dombocska, mikor jó kedved van, mikor azt hiszed a csúcsra érve már ott lesz a jövőd, s látni fogod, hogy már nincs messze. de ahogy felérsz látod, hogy a mező tovább folytatódik, a messzeségben még mindig sehol nincs semmi. olykor-olykor viszont jön egy mély pont, pl: gödörbe esel, és nem tudsz kimászni. azt hiszem ezt értem el most, tehát találnom kell valami kiutat. vagy itt a mélyben halok meg...
mint mondtam, sok dolgot tudat alatt csinálok. amit ahhoz tudnék hasonlítani, mint mikor részeg vagy, azt sem tudod hol vagy, mit csinálsz, csak mikor megtetted, akkor térsz észhez, nem emlékszel semmire, úgy mesélik el neked, hogy 'ezt' és 'ezt' csináltad, és jajjj, itt jön a pofára esés. meg jön a másnaposság, a szégyenkezés attól amit tettél. meg a következmények... azok a legfájdalmasabbak az egészben.
most a fő részegséget a suli okozza. ott a 'gyerekek'... háátt... mikor basztatnak ezerrel, azt hasonlítanám ahhoz, mikor részegre iszod magad, és elborul az agyad.

Velem is ez történt. az iskola kapuján belépve a légzésem nehéz lesz, a szeretet belőlem csak úgy kiszáll, szimpla gyűlölet marad bennem, és teljes átváltozáson megyek keresztül úgymond, amikor bemegyek. azalatt a két lépés alatt, mintha teljesen más emberré változnék. egy érzéstelen, bunkó lénnyé. hétfőn ugyan ez volt, mint minden nap. majd 2.- 3.órán (ének) basztatni kezdtek. pl a mögöttem ülő srác rugdosni kezdte a székemet, de úgy, hogy ha nincs előttem a pad, tuti pofára esek. Ez mindenkinek nagyon tetszett, jót röhögtek azon, ahogy magamban dühöngtem. utánna elkezdtek dobálni, akkor már szóltam, h fejezzék be. csak azért is folytatták. kezdett elborulni az agyam (*kezd hatni a pia*) és üvöltöttem, ezzel feszültséget szoktam levezetni. folytatták egyre durvábban. már káromkodtam és üvöltöttem. utánna még oltogatni kezdtek, meg bizonyos jelzőkkel illetni amit semmi féle képpen nem tudok eltűrni, és ekkor jött el az a bizonyos pont. (*totál részegedés*) totálisan elborult az agyam, mert összegyűlt minden, amit az elmúlt másfél évben kaptam tőlük, meg mindenkitől. mondhatni betelt a pohár, az agresszió eltakarta a szemem, fogalmam sem votl mitcsinálok. telitorokból üvöltöttem, kurva anyáztam, satöbbi. elkezdtem kaparni a kezem, és csak akkor eszméltem fel, mikor már vérzett. még mindig látszik. nem fájt, nem éreztem, csak meglepődtem magamtól. akkor még egyre durvább beszólásaik voltak. Még ki sem csöngettek az óráról, de én felpattantam és kimentem a teremből az ajtót magam mögött hangosan bebaszva. kirontottam az iskola ajtaján, majd a kapun kívül álltam meg és ültem le a kőre. egyszál pólóban voltam, hideg volt. ekkor eszméltem fel, hogy jézusom, megint mit csinálok. nagyon mélyen lélegeztem, és felmentem a terembe, mikor felértem az osztály közepén annyira megszédültem, hogy térdre borultam. az arcomat takartam, de láttam, hogy az osztályból néhány normálisabb gyerek, odajött letérdelt, majd kérdezgették, hogy jól vagyok-e, vagy nem-e sírok. de csak hajtogattam, hogy hagyjanak.

ohh... tudnék mit írni még arról a napról, de azt hiszem így is hosszú bejegyzsé lett ebből >.<
aki elolvasta végig, az hagyjon már egy komot^^