13 éves voltam, éppen akkor töltöttem, mikor édösanyám kijelentette, hogy új pasit talált, nincs mese, költözünk. Őszintén bevallom örültem neki, hogy megszabadulok a mostoha tesóimtól és a volt nevelőfateromtól. De azért kicsit féltem is,hogy mi lesz itt. 6.-os voltam, a jegyeim alapján még gimibe is mehettem volna talán, de szerettem a sulimat, ezért nem mentem. HIBA VOLT^^
Új suliba kerültem, ahol nagyon rossz sorsom lett, ugyanis rögtön, első ránézésre megutáltak pusztán a stílusom miatt. Pedig jó ember voltam...=(
No mind1. A lényeg, hogy nem is tartott sokáig, még az első balhém volt. Megszégyenítettek a suli előtt. Túléltem. Egyre visszahúzódóbb lettem, folyton panaszkodtam, sőt.. még olyan is előfordult, hogy esténként a sötét szobában ültem az ágyam szélén, sírtam, és "átkoztam a világot". Ezt persze nem kell úgy érteni, hogy tényleg:D
Pusztán...szidtam a sorsom miatt. Egyre rosszabb lett... Már anyámnak is hisztiztem, hogy nem bírom, had menjek másik suliba, de egyre csak hitegette,hogy jó ez itt nekem. Azóta is itt szenvedek, soha senki nem volt mellettem a suliban, mindenki ellenem volt. Azt hitték megváltoztathatnak, de tévedtek.
Vagyok aki vagyok, és ezen senki és semmi nem változtat.
Lassan, de eljött az évvége. Rájöttek, hogy ez esélytelen, ezért a sűrűsödő balhék egyszerre csak emgszűntek és onnantól szinte senki nem beszélt velem.
Idén már megszoktak. Volt egy balhém egy lánnyal, aki szerelmes a bátyjámba, aki jól lecseszte, mert baszakodott velem. Azóta a csaj nyal rendesen, nem győzöm lerázni "-.-
Tehát azóta is csak ilyen érdem beszélgetéseim vannak.
Viszont lassan, de biztosan, itt az évvége, a ballagás, és egy új (remélem JOBB) közösséggel kell szembe néznem.
Alig várom...^^ :)
Véleményeket szívesen elfogadok, sőt várok is :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése