Fény...^^

Tudjátok az én japán nevem Hikari (Hikari - chan.~) aminek a jelentése fény. Ezért is támadt kedvem erről írkálni pár sort.
Nos első sorban azt tenném hozzá, hogy a fény az olyan dolog, ami nem kézzel fogható.Ezt ugye mindenki tudja, de a lényeg, hogy ez által senki nem tudja "elhozni" a fényt vagy bármi ilyesmi, amit az okosok kitalálnak az élénk fantáziájukkal, majd világnak kürtölik, és rátukmálják az emberekre, hogy higyjék el. Meg még mit nem?! XD
A fény az a dolog, ami minden ember életében bekövetkezik.
Akár rövid időre,
Akár egész életére,
Akár csak apróbb részletekre,
Akár rendszeresen újra és újra...
Vannak a szerencsésebb emberek, akiknek csillog-villog az életük, fényesebb a drága kőnél,mindenük megvan, megengedhetnek maguknak bármit(sokszor nem is becsületes munka árán), a gazdagságuk pedig szépen lassan megöli őket:D
Viszont vannak a kevésbé szerencsések, akiknek csak néha csillan fény az életébe, de akkor nagyon szépen, nagyon erősen csillog.
Ez az, amit minden ember vár, hogy jöjjön már el a fény, az a gyönyörű fény, ami megváltoztatja az életét.
DE! Mindenki számára mást jelent a fény.
Van akinek a boldogság,
Van akinek a szerelem,
Sokaknak a gazdagság,
És persze van akinek a család, a barátok, a szeretet.
Ez embertől és jellemtől függő. Sosem tudhatod kinek mit jelent a fény, amíg nem ismered igazán az illetőt.
A Te életedben mit jelent a fény?
Na igen. ezt megint csak kiveséztem, de nézzük csak az én szempontomat.
Elég furcsa, hogy pont fényt jelent a nevem, ugyanis pont ez az a dolog, ami már soha nem jön el az én életemben^^
(Talán pont ezért hívnak így :D)
13 évig ragyogtam, ha nevettem, ha mosolyogtam, mindig. Még ha sírtam is, a könnyeim velem csillogtak :D Sokak irigykedtek, sokan utáltak, sokszor kiközösítettek, de ezek ellenére mindig boldog voltam. Egy aranyos szőke kislány:D 13 év hosszú idő, 13 év ragyogás rengeteg idő.
Hogy mitől fénylettem mindig?
Hát attól, hogy a barátaim mindig mellettem voltak, mellettem jóban és rosszban, örömben és a bajban. MINDIG:D
A családomra is számíthattam, ha olyanról volt szó.
Viszont eljött a sötét korszakom, mikor úgy elfojtottam a ragyogást, hogy többé senki sem látja bennem..
Talán még a szememben halvány sugarait látni a fénynek,
Talán mosolyom még sugallja sivár ragyogását a fénynek,
De én, én magam már nem. Többé már nem.
Azt hiszem ez így van rendjén, ez így van jól :D Ennek így kell lennie, hisz ragyogtam már eleget... Most had ragyogjon hát valaki más helyettem:)
Úgy mára ennyi elég is a blogolásból(: JoccakátMindenkinek^^