fáj.. sokszor fáj amit velem tesznek az emberek. holott lehet jogosan teszik, lehet hogy ezt érdemlem, de nem tudom elfogadni, vagy csak megérteni. nem tudom, de annyira üresnek érzem magam belülről...:/
egyetlen szám tartja bennem a lelket jelenleg, ami nem más mint: Sing sing - Valamiben hinni kell
Teljesen elhanyagoltnak érzem magam, és sajnos pont olyan embereknek panaszkodok, akik nem azt érdemlik h velem kelljen lelkizniük. Életvidám emberek, akiknek mindig vidámnak kéne lenniük. Miért nem hagyom őket? Saját magamat kikészítem.
a legrosszabb mostanában, hogy totál elhanyagoltnak érzem magam. az emberek akiket barátnak nevezek/neveztem, mind szarnak rám. a telefont nem emelnék fel miattam, msnen is basznak rámírni. talán túl megerőltető, vagy túl unalmas ember vagyok, nem tudom, de kib*szott szar érzés. Azt sem tudják mivan velem, talán már évek óta, de mégsem írnak. leszarnak. Talán az se tűnne fel nekik ha meghalnék.
mikor ők eszembe jutnak egy szorító érzés fogja el a szívemet, és nagyon fáj. ha a barát szó eszembe jut, már attól kiráz a hideg. talán érthető, talán nem. rosszul vagyok magamtól. tényleg egy senki vagyok. és erre végre ráébresztenek a kedves barátaim. KÖSZÖNET NEKIK ÉRTE:)
ezért szeretek én mindekit(L)
Talán... csak szeretethiány
2010. január 20., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése