Egy beteg lány élete... II. rész [amatőr novella] *TheEnd*

Folytatás...

- Mostanában elég sűrűn volt rosszul. Szerintetek valami komoly? - Folytatták a lány kibeszélését.
E közben a tanár úr a terembe küldte a gyerekeket, és rendre utasítva őket elindult a tanáriba, ahol a titkárnőnek szólt, hogy jelezze a szülőknek Shelly állapotát és hol létét. Gabriella, a titkárnő kétségbeesetten tárcsázta a naplóban feltüntetett telefonszámot. Az anyuka munkahelyét ott hagyva kocsiba ült, és azonnal a kórháznál termett, ahol a recepciós nem tudta megmondani, hogy melyik teremben van a keresett személy. A lány anyukája a váróteremben leült, s várt. Eltelt 1 óra és még mindig ott ült, fejét két kezével fogta. Ismét a recepciós hölgyhöz ment, s kiborulva az asztalra csapott. A nővér ijedtében felgurott, de nem értette, hogy hogyan történhetett ilyesmi. Senki nem tudta, hogy miért nincs beírva a könyvbe a lány neve és kórházi termének száma.
Egyszer csak megjelent egy magas, középkorú, fehér köpenyes férfi, aki Shelly édesanyjával szeretett volna beszélni. Sikerült egymásra találnia a doktor úrnak és a kétségbeesett nőnek. Egy rövid beszélgetés után a doktor bekísérte a lányhoz az édesanyját.
Shelly kezéből és orrából lélegeztető gépek álltak ki, eszméletlen állapotban feküdt az ágyon.
- Rendbe jön? - Kérdezte reménykedve a lánya ápolóját, aki bólintott egyet, majd magára hagyta őket. Shelly ébredezni kezdett, s anyját meglátva furcsán körbe nézett, majd kérdezősködni kezdett a történtekről, de választ nem kapott. Pár óra elteltével a lányt haza engedték a kórházból bizonyos feltételekkel. Másnap míg a szülei dolgoztak, ő pedig otthon pihent, ugyan is nem mehetett még iskolába, ismét rosszul érezte magát. Papírt és tollat vett kezébe, s azonnal írni kezdett...
Kora este tájban hazaértek a szülők, de nem találták Shellyt. Mérgesek lettek, mert elment, pedig nem szabadott volna. Találtak egy kis papírt az ágyán, s ez állt benne:

"Az életét végesnek érző farkas is oda megy, ahol bármikor képes lenne meghalni..."

Először kissé furcsán néztek erre az üzenetre, majd az édesanya szemei hírtelen tágra nyíltak. Felkapta a slusszkulcsot az asztalról s kirontott az ajtón. A férfi szótlanul rohant utána, ő még akkor sem értett semmit.

...[esemény átlépés]...

Pár nap elteltével az egész osztály ott állt talpig feketében. Sőt, egy egész nagy tömeg gyűlt össze az erdőben, mindenki sötét öltözetben. Fekete koporsó, néhány koszorú, s vörös szallagok virítottak a tisztáson, melyet körbe álltak az emberek. A pap magában imádkozott az eltávozott lélek békéjéért. Az édesanya végig nézett a megjelent rokonok és barátok arcán, mindenki sírt. Könnyeik záporként hullottak a koporsóra és a kezükben tartott csokrokra... A nap sem sütött, az eső sem esett...

...[Visszaemlékezés a történtekre]...

Az autó a lehető leggyorsabban száguldott, majd hangos fékcsikorgással megállt egy nagy sötét erdő mellett. A férfi ekkor értette meg, hogy miért jöttek ide. Kiszálltak a kocsiból, majd elkezdtek befelé sétálni az erdőbe. Nem kellett sokat menniük, hiszen Shelly nagyon gyenge volt már, nem jutott messzire. Mikor megtalálták a lányt, a nő már zokogott. Nem volt légzése, csak egy újabb üzenet a test mellett.

"Ha ezt a levelet olvassátok, biztosan bekövetkezett a megérzésem. Már a suliban tudtam, hogy haldoklom. Bocsássatok meg nekem, de nem mondhattam meg. Bocsássatok meg mindenért! Arra kérlek titeket, hogy minden barátomat hívjátok el a temetésre. Megtennétek? Köszönöm... A cuccaimat nyugodtan adjátok el, vagy csináljatok velük, amit csak akartok a műveimet kivéve. Kérlek, azokat tartsátok meg, és ne adjátok senkinek! Köszönöm. Hálás vagyok nektek ezért a 14 évemért, amit leélhettem. Nem egy hosszú idő, de azt hiszem, arra elég volt, hogy belekóstolhassak az életbe. Éltem a lehetőséggel, megkóstoltam, de nem ízlett. Nem önszántamból dobtam el magamtól a létet, de ha már így alakult.. Nem bánom! Még egyszer köszönök mindent, és kérlek ne sírjatok, a temetésemre pedig virágot ne hozzatok! Ne hozzon senki semmit! Csak jelenjetek meg, nekem ennyi bőven elég! Köszönöm...
Viszlát élet! Szeretettel: Shelly."

Az édesanya hangosan sírva olvasta el a levelet, majd a lány minden elérhető barátját értesítette. Az élettelen, aránylag már kihűlt testet a férfi vitte ki az erdőből. A temetést Shelly halálának helyszínén tartották. Így ért véget egy beteg lány élete...

Egy beteg lány élete... I. rész [amatőr novella]

*huh-huh-huh..* Erősen lihegve ült a homokban Shelly. Koszos, kipirosodott arcán végig folyt az izzadság, Kapkodta a levegőt, törölgette nedves homlokát, s nézett maga elé. A többi gyerek távol állt tőle, s két szusszanás között jó ízűeket nevettek a testnevelés tanár viccein. Egymást kérdezgették arról, ki, hány kört futott a mért 12 perc alatt. A földön szenvedő lányt is megkérdezték, de ő nem felelt. Nem bírt. A gyerekek megvetve tekintettek rá, de az egyik lány odament, s kezét nyújtva felsegítette a földről osztálytársát, aki egy percig sem bírta két lábon, összeesett. Ekkor már a tanár úr is felfigyelt rá. A diákok összesúgtak:
- Mi lehet a baja? -
- Szerintetek súlyos? -
- Áhh..Biztosan csak szimulál! Feltűnési viszketegsége van, és ezzel akarja felhívni magára a figyelmet! - Mondta egy fiú az osztályból, undorral nézve a lányt, kinek ekkor hirtelen megállt a légzése.
- Gyorsan! Hívja valaki a mentőket! - Üvöltötte idegesen a tanár úr. Felkapta a lány testét s vitte az iskola bejáratához. Már messziről hallatszott a sziréna, gyorsan megérkeztek...
A gyerekek bután nézték az egyen ruhás embereket, amint a lányt egy hordágyra fektették s betették a kocsiba. Az autó vörösen villogva, hangosan üvöltve száguldott el.

Előzmények:
Egy teljesen átlagos nap volt egy általános iskolában. Az egyik 8.-os osztály első órája tesi volt, a tanár úr pedig kivitte őket az udvarra.
- Gyerekek, ma cooper-t futunk. Lemérem, hogy 12 perc alatt hány kört tudtok lefutni. Ez alatt folyamatosan futnotok kell, sétálni lehet, de megállni TILOS! Már tavaly is csináltatok ilyet, semmi újdonság sincsen. Rajthoz! - Szólt a testnevelés tanár az óra kezdetekor. Shelly nem akart futni, mert nem volt felszerelése, és nem érezte jól magát. Fájt a feje és szédült, elég gyakori volt akkor neki ez jelenség, és senki sem tudta, hogy mitől van. Futás közben nagyon elkezdett szédülni, s 11 percnél összeesett, majd a foci pályát körülvevő vas rudak egyikébe kapaszkodott, s mély lihegésbe kezdett...

Shelly egy teljesen átlagos lány, kicsit furcsa és extrém külsővel, amiért nem szeretik az osztálytársai, ugyanis túlságosan kitűnik a sorból. Fekete, egyenes haja válláig ér, aránylag karcsú testét végig fekete göncök fedik. Ajkában testékszer ékeskedik.Róla szól e történet...